Jeanne d'Arc by Mark Twain

Author:Mark Twain [Twain, Mark]
Format: epub
Tags: Historical Fiction
Publisher: Candlekeep
Published: 2010-06-03T08:52:12.064000+00:00

XXVII.

Hanem az ugyancsak szép látvány volt, amikor a sereg másnap lobogó zászlókkal kivonult Orléans félelmetes kapuin. Jeanne meg a vezérek; a hosszú oszlop élén lovagoltak. Megérkeztek az ifjú De Laval grófok, és őket; is a vezérekhez osztották be, ami rendjén is volt, hiszen értették a háború mesterségét; a híres Bertrand du Guesclin, a francia sereg egykori főparancsnoka volt a nagyapjuk. Louis de Bourbon, De Reis tábornagy és Chartres kegyura ugyancsak csatlakoztak hozzánk. Minden okunk meglett volna a nyugtalanságra, hiszen tudtuk; hogy Sir John Fastolf vezetésével ötezer főnyi sereg közeledik Jargeau megerősítésére: de én azt hiszem, – ennek ellenére – senki nem nyugtalankodott közülünk. Az a sereg, különben is, távol járt még. Sir John késlekedett; ki tudja, miért, de nem nagyon igyekezett. Sok drága időt vesztegetett el útközben – Étampes-nál négy napot, Janvilles-nél újabb négyet. Alighogy Jargeau alá értünk, nyomban dologhoz láttunk. Jeanne előreküldött egy nagyobb csapatot, s az derekas rohamot intézett a külső vár ellen. Sikerült is megvetniük a lábukat, s keményen küzdöttek, hogy tartani tudják magukat; végül mégis kénytelenek voltak meghátrálni, mert a védők erősítést kaptak a várból. Ezt látván, Jeanne lelkes csatakiáltással maga vezetett újabb rohamot a dühöngő ágyútűzben. Paladin sebesülten esett össze mellette, de Jeanne kiragadta a zászlót ernyedő kezéből, s bátorító kiáltásokkal biztatva katonáit, tovább tört előre a nyílzáporban. Azután jó ideig semmit se láttunk, csak rettentő zűrzavart: kavarogva csapott össze a két sereg, csattogtak a vasak, és bömböltek az ágyúk. Időnként gomolygó füstfelhő takart el mindent a szemünk elől – néha rés nyílt rajta, s akkor egy-egy pillanatra elénk tárult a mögötte zajló kegyetlen tragédia egyik-másik jelenete. De Jeanne fehér vértes, törékeny alakja ilyenkor is mindig felbukkant: ő volt minden reménységünk és bizodalmunk, és ha őt láttuk, háttal felénk és szemközt az ellenséggel, tudtuk, hogy nincs baj. Végül hatalmas kiáltás tört át a ködön, valóságos diadalordítás – és ebből már tudtuk, hogy a külső vár a miénk.

Igen, a miénk volt: az angolok visszahúzódtak a vár falai közé. Mi meg – tekintve, hogy estefelé járt már – letáboroztunk az elhódított terepen.

Jeanne felszólította az angolokat, hogy tegyék le a fegyvert; ebben az esetben szabadon elvonulhatnak, sőt, még a lovaikat is magukkal vihetik. Noha rajta kívül senki nem tudhatta, hogy sikerül-e elfoglalnia a várat – ő viszont biztosan tudta –, mégis nagylelkű volt, pedig akkoriban nem ismerték ezt a tulajdonságot, hiszen az elfoglalt város védőit és teljes lakosságát – néha bizony még az ártatlan asszonyokat és gyermekeket is – általában irgalmatlanul, lelkiismeret-furdalás nélkül lemészárolták. Érdeklődjetek csak a környéketeken, s mindenütt találtok embereket, akik még emlékeznek rá: milyen szörnyű kegyetlenséggel bánt el Merész Károly Dinantban minden férfival, nővel és gyermekkel, amikor alig néhány esztendővel azelőtt elfoglalta a várost. Példátlan az olyan nemes és nagylelkű ajánlat, mint Jeanne-é volt – de az ő könyörületessége itt is megmutatkozott: megtett mindig minden tőle telhetőt, hogy a legyőzött ellenfél életét és katonai becsületét megkímélje.

Az angolok tizenöt napos fegyverszünetet kértek, hogy az ajánlatot megfontolhassák. Közben Fastolf ötezer emberrel közeledett! Erre Jeanne csak nemet mondhatott. De újabb nagylelkű ajánlatot tett: megtarthatják nemcsak lovaikat, hanem oldalfegyvereiket is – ha egy órán belül elvonulnak.

Download

Copyright Disclaimer:
This site does not store any files on its server. We only index and link to content provided by other sites. Please contact the content providers to delete copyright contents if any and email us, we'll remove relevant links or contents immediately.